Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szomorú idézetek

„Újra a régi helyen jártam, azon a füvön, melyen veled álltam. Én néztem egyedül a csillagokat, akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már, tovatűnő emlék, boldog, visszatérő facér kép. Magányosan néztem a csillagokat, és sírva suttogom: Gyere vissza!”

sz3.jpg

A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fél bánat.

sz1.jpg

Az öröm nem beszél, hanem nevet.
Nem ad szárnyat a gondolatnak,
csak a bánat szónokol.

sz2.jpg

A magányosság nem egyedüllét, hanem belső társtalanság - tapasztalati ismeret önmagunk elégtelenségéről.